Óvodásaink egész heti tevékenységét Márton legendájának megismerése, a hozzá kapcsolódó népszokások átélése köré csoportosítottuk.

Mártont már életében legendák vonták körbe alakját, és püspökké akarták szentelni. Amikor ez a hír fülébe jutott, az érte jövő küldöttek elől a ludak óljába bújt. A madarak azonban gágogásukkal és szárnyuk csapkodásával óriási zajt csaptak, ezzel felfedve a szent rejtekhelyét. Mártont püspökké szentelték, és egészen haláláig segítette a szegényeket.

A néphagyomány szerint ezen a napon minél többet isznak az emberek, annál több erőt és egészséget kapnak a jövőben. „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” – tartották az emberek.

Az aznapi időjárásból is jósoltak „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható”. Egy másik mondás szerint „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál”. 

November 11-én libazsíros kenyeret, libás linzert fogyasztottunk, táncoltunk, mulatoztunk.

Készítettünk fejdíszeket, libákat. Báboztunk, dramatizáltunk, kukoricáztunk. Baromfiudvarban liba-nézőben voltunk.